Fölszisszent, majd a másikat is szemügyre vette. Harry folyamatosan nyöszörgött, és úgy tűnt, ismét felszökött a láza. Piton egyre idegesebb lett, nem értette, hogy a dupla adag lázcsillapító ellenére miért szökik föl a kölyök hőmérséklete.

Harry már félig lelógott az ágyról, így Piton fölemelte, hogy rendesen fekhessen, de ekkor észrevett valamit. Harry pizsamaalsója följebb csúszott, és a gyűrött anyag alól kilátszódott egy hosszú vörös csík. Perselus szentségelve húzta följebb a nadrág szárát, hogy megnézhesse az előbb látott nyomot.

Amint följebb húzta, a fiú combjának belső részén egy gyulladt, szúrt sebet talált, igaz, nem volt mély, de ezt sem ő és valószínűleg a fiú sem látta el. Az egész nem volt nagyobb három centinél, de ez okozhatta a gondot.

A vörös csík, mely Harry testén egyre csak följebb kúszott vérmérgezésre utalt. Perselus lesietett a földszintre, és kisvártatva egy fiolával visszatérve azonnal munkához látott. Harry közben mocorogni kezdett, és kómásan motyogott valamit.

- Apa… olyan vagy, mint Piton… – Piton erre csak visszanyomta az ágyra.

- Most feküdj vissza, megint belázasodtál, de legalább már tudom az okát – magyarázta a fiúnak, aki még mindig furcsán nézett rá.

- Te biztos, hogy az apám vagy, még… ha úgy is nézel ki, mint Piton… – magyarázta nagy lelkesedéssel, s közben le-lecsukódtak szemei.

- Honnan veszed ezt? – faggatta a fiút, hiszen nem akarta, hogy elaludjon, amíg a bájitalt meg nem itta, de előbb a sebét kellett ellátni.

- Mert csak egy apa… viselkedik… így… – Azzal elaludt, és Piton picit megrökönyödve állt fölötte. Ő, mint gondoskodó apa? Ez már magában kész röhej! Még egy állatról is alig tud gondoskodni, nemhogy egy gyerekről! Amikor végzett a seb kitisztításával, ébresztgetni kezdte Harryt.

- Pot… Harry, ébredj! Be kell venned a bájitalt – suttogta a fiúnak, miközben szelíden rázogatni kezdte.

- Fáradt vagyok… apa, anya üzeni… hogy szeret… – Pitonban megállt az ütő. Nem tudta mire vélni ezt a megnyilvánulást, hiszen a fiú csak álmodott.

„Lehet, hogy Lilyről álmodott, és az üzent Potternek, hogy… szereti…” Annak ellenére, hogy tudta, csak álom lehetett, mégis rosszul esett neki, és elárultnak, becsapottnak érezte magát. Valahogy leöntötte a fiú torkán a bájitalt, éppen menni készült, mire Harry megfogta a kezét.

- Maradj velem… – Szemeiben könnyek csillogtak, és Piton ezt is csak a lázálmoknak tudta be, de nem tehetett mást, vele maradt. Visszaült a fiú mellé, aki ölébe hajtotta fejét, s szinte azonnal álomba szenderült. Perselus még morgolódott egy cseppet, végül hátradőlt az ágy háttámlájára, és várta, mikor kezd el csökkenni a fiú láza.

Amíg vele maradt sem rémálmok, sem a láz nem tértek vissza, s ezt jó jelnek tekintette, így estefelé otthagyta Harryt, hogy hozzon enni egy kicsit a fiúnak. Harry most nem ébredt föl a férfi távozására, s arra sem, amikor az visszatért egy tányér levessel és egy kancsó teával. Mivel nem akarta fölébreszteni, így csak szórt egy melegen tartó bűbájt a tálca tartalmára, majd távozott.

Harry késő éjjel ébredt csak fel, és nem tudta eldönteni, hogy a délutáni eseményeket pusztán álmodta, vagy valóban megtörténtek. Bárhogy is volt, így, tiszta tudattal, sokkal hajmeresztőbbnek tűnik, hogy leapázta Pitont, de ha ez igaz, abban az esetben a férfi nem szólt semmit, sőt! Belement a játékba, ami meglepte Harryt.

Még mindig alig tudott megmozdulni, de erőt vett magán, és lassan fölkelt az ágyból. Kissé szédelgett és a hideg is rázta, de valahogy kitámolygott a mosdóig. Piton meghallotta a nem éppen csendes közlekedést, és kinézett a szobája ajtaján. Nem akart túl egrecíroztató lenni, de nem akarta, hogy a fiú mászkáljon, hiszen még nincs jól. Unottan lépdelt oda a szekrényhez, kis kotorászás után pedig kivett egy tiszta pizsamát, és bevitte a fiúnak.

Egy pálcaintéssel megigazította az ágyát, rátette a tiszta ruhadarabokat a takaróra, s végül kiment a szobából. Harry úgy negyedóra múltán tért vissza, és meglepődve vette észre a megigazított ágyat és a gondosan összehajtogatott pizsamát.

Megfordult a fejében, hogy talán meg kéne köszönnie a férfinak, de ezzel már túl messzire ment volna kettejük kapcsolatában, ha lehet így nevezni a dolgot. Szépen átöltözött, aztán leült az ágyra, és elkezdte enni a kikészített vacsorát. Jól esett neki az étel, s bár a nyitott ablakon beáramló nyári levegő korántsem volt hidegnek mondható, a fiút mégis megborzongatta.

- Még mindig nem vagyok jól… – állapította meg félhangosan, mire tekintete megakadt a résnyire nyitva hagyott ajtón, mely mögött egy zöld szempár kukucskált befelé.

- Szia, cicus! – rikkantott föl Harry, mialatt magához édesgette a cicát. Lily nyávogva mászott föl a fiú mellé, majd befészkelte magát a párnára, s azon nyomban elaludt. – Látom, neked is fárasztó napod volt – gondolkozott el hangosan, amint végigmérte a macskát. Még evett pár falatot, bevette a kikészített bájitalt, és lassan visszabújt az ágyba.

Furcsa melegséget érzett, amikor eszébe jutott a kikészített meleg vacsora, az ápolás és a többi apróság, amellyel Piton, ha nem is jó szándékból, de mégis segített rajta. Ásított egyet, s átfordult a jobb oldalára. Szeme megakadt az egyre növekvő hold látványán, s eszébe jutott Remus.

„- Szegény Remus… milyen szörnyű lehet mindig attól félni, hogy bánt valakit, akárcsak attól, hogy miattad bántanak valakit…” – Az utolsó félmondatot már magának célozta, de igyekezett kiverni fejéből az újabb kétségeket. Inkább álmát vette elő, és lassan elemezni kezdte.

Először jött a rémálom, melyben csak annyi volt a különbség, hogy apja végül nem hagyta itt, ám apja nem James Potter volt, hanem Piton… Erre összeszűkültek szemei, és úgy bámulta a holdat, mintha az tehetne az egész életét sújtó veszteségekről. Végül alábbhagyott rosszkedve, amikor lelki szemei előtt felsejlett egy zöld szempár kedves emléke.

- Hiányzol, anya… – motyogta a sötétbe, és szinte érezni vélte a simogató érintést, amely végigpásztázta arcát. Rekedt sóhaj hagyta el ajkait, s egy könnycseppet morzsolt el szeme sarkában. Az álom, amelyben édesanyja szerepelt, szokatlan volt. Lily vele üzent az apjának, ami már magában különös, tekintve, hogy James halott. Álmában beszéltek egymással, s ezt Harry föl is vetette neki.

„- Anya… apa halott, akárcsak te. – Arca elkomorult, de Lily csak kedvesen elmosolyodott.

- Harry, sok dolog van még az életben, amit nem érthetsz meg, de idővel minden kitisztul majd szemeid előtt, s megtalálod a helyes utat, amin haladnod kell. Nem voltál, és nem is vagy egyedül, kisfiam… csak hallgass a szívedre, és minden rendbe jön – tanácsolta Lily.

- Ez nem ilyen könnyű, anya! Mégis mire figyeljek? A barátaimra? Mert rajtuk kívül már senkim sincs! – hadarta egyre értetlenebbül Harry. Lily csak megcsóválta fejét, majd egyik kezét fölemelve egy kis felhőfoszlányra mutatott, amelyben egy alak körvonalai jelentek meg. A fiú csak nehezen jött rá, ki is van benne, ám erre elnevette magát. – Most ugye csak viccelsz?

- Nem, Perselusra mindig számíthatsz. Csak járj nyitott szemmel, Harry, és te is rájössz, ezt megígérhetem!

- Azt kétlem… Piton senkivel sem kedves – vágta rá a fiú, mire Lily egy másik képet mutatott neki. Ebben Piton Harry fejét simogatta, miközben ő láztól félrebeszélve nyöszörgött az ölében. A fiú teljesen ledermedt. Valaki képes érte megtenni mindezt? Vele maradni, amikor szüksége van a törődésre?

De ez nem vall Pitonra! Miért nem vágta a fejéhez, mikor fölébredt, hogy egy nyámnyila szájhős, akit még egy kis láz is képes sírva fakasztani? Ahogy feltette a kérdéseket magában, Lily mintha csak olvasott volna gondolataiban, meg is válaszolta őket.

- Harry, Perselus nehéz ember, szomorú gyermekkora volt, minden értelemben többet szenvedett az átlagembereknél. Adj neki egy esélyt, nem olyan szívtelen szörnyeteg, mint ahogy azt mutatja… ezért is szerettem belé… – Harry erre fölkapta a fejét, és döbbenten nézett édesanyjára.

- Ezt hogy érted? – fakadt ki a fiú.

- Majd megérted, Harry, csak járj nyitott szemmel, és ne utasítsd vissza az önzetlen közeledést! – suttogta a nő, és körvonala lassan halványulni kezdett. – Harry, kérlek, mondd meg neki, hogy szeretem…

Azzal körvonalai végleg szertefoszlottak, és csak egy értetlen fiút hagytak maga után, aki úgy döntött, teljesíti édesanyja kívánságát, még ha ő maga nem is ért ezzel egyet. Mostantól mindent megtesz azért, hogy megtalálja a helyes utat, s ha ehhez az kell, hogy visszafogja büszkeségét Pitonnal szemben, hát megteszi.”

.oOo.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.